Gasztronómia

A kínaiak nem igazán ragaszkodnak receptekhez, szakácsaik mégis szőrszálhasogatóan viseltetnek ízeket, színeket, aromákat és állagot illetően. Ezek a jellemzők külön művészeti ággá emelték Kínában a gasztronómiát, speciális szókészlettel és szabályokkal: az ételnek xian-nek kell lennie (rejtett, édes és természetes frissesség), a szakácsok célja a cui állag elérése (porhanyósság, s mégis ropogósság).

Magasan kvalifikált ínyencek öt ízt különböztetnek meg: édes, savanyú, keserű, sós és csípős – melyek megfelelő kombinációja alkotja a tökéletes ételeket.

A kínai ételekre javarészt a párolás és a forralás dominál elkészítési módként, de legismertebb ételei mégis a hirtelensültek.

Étteremtípusok

• Gyorséttermek: a nemzetközi étteremláncokon kívül saját gyorséttermük is van, ahol a hamburgerek helyett szójababtejet, ízletes rizskását, mogyoróhagymás palacsintát szolgálnak fel;
• Tematikus éttermek: speciális helyszíneken speciális konyhás éttermeket nyitnak, pl vasúti vagonban vagy börtöncellában. Ezek a helyek nosztalgikusak, a falakat emléktárgyak borítják, a személyzet korhű ruhákba bújik;
• Nyugati éttermek: olasz, francia vagy vegyes nyugati konyhát vezetnek, széles népszerűséget élveznek, főleg a nagyvárosokban. Találhatunk thai, koreai és japán ételeket kínáló éttermeket is;
• Utcai étkezdék: olcsó, népszerű étkezési mód. Az utcai standok a mindennapi élet részei Kínában. Árulnak lángosszerűséget, tofut tejjel, édesburgonyát és helyi gyümölcsöket, de ha van kedvünk hozzá, megkóstolhatjuk a skorpiót vagy a kabócát is.
• Vegetáriánus konyha: a kínaiak nem értik, ha valakinek van módja rá, miért nem eszik húst. Nagyvárosokban találunk vegetáriánus éttermet, gyakran buddhista templomokkal együtt. Sokszor a fogásoknak húsételekhez hasonló neve van.
• Éjszakai piacok vehetünk olcsó és finom falatokat, ún. harapnivalókat: kifőtt tésztákat, húsos táskát, töltött gombócot, palacsinta a kínálat. Korán reggel nyitnak és az utolsó vendég után zárnak; a csúcsminőséget közülük a kantoni konyha nyújtja.