Gasztronómia

Tokióban nagyjából 80 000 éttermet találunk, helyi és külföldi ízek hatalmas választékával, mely után nehéz elképzelni, hogy évszázadokon át fő eledelük a rizs, a muszo leves és a savanyúság volt. Szerencsére a japánok megtanulták, hogyan kell a szezonális ételeket ínycsiklandozóan tálalni.

Étkezési idő és étkek

A legtöbb rjokanban és néhány szállodában hagyományos japán reggelit adnak 7 és 9 óra között. A japánok nagy része kávéüzletben költi el reggelijét: kávét, pirítóst, kemény tojást és salátát. A hagyományos japán reggeli a következőkből áll: laktató, sós étel, hallal, rizzsel, savanyúsággal, omlettel, esetleg valami párolt étel algacsíkokkal.

Az ebédet 11.30 és 13.30 között fogyasztják el, a vacsoraidő közeledtével pedig az éttermek 18 óra magasságában újra kinyitnak. Előkelőbb éttermekben nem is szolgálnak fel 21.00, 22.00 óra után ételt.

A szobaüzletekben (sült és főtt tésztát árusító üzletek) lehet a legolcsóbban étkezni: ezek általában 11.30-kor nyitnak és folyamatos a kiszolgálás

Asztalfoglalás és az illendő viselet

A kaiszeki éttermek többségében már egy hónappal előre le vannak foglalva az asztalok – nem árt erről jó korán gondoskodni.

A legtöbb helyen nem kell nagy gondoot fordítani az öltözékünkre, mehetünk farmerban, pólóban, ha azok tiszták. A nők esetében hasznos lehet a hosszú szoknya vagy a nadrág, ha ülve étkező vendéglőt választanak.

Gondoskodjunk mindig a hibátlan és tiszta zokniról, ha tatamis étterembe megyünk, hiszen itt meg kell válnunk a cipőnktől!

Árak

A nívósabb éttermekben 10 000-20 000 jentől indul egy fogás, ebédidőben már 3-5000 jenért kitűnő ételeket kapunk (mindig a vacsora a legdrágább).

A fogyasztási adó 5%, ezért ezt általában hozzáadják a számla végösszegéhez, ilyenkor leteszik az asztalra a számlát, amit az ajtónál kell kiegyenlíteni. Más helyeken, pl bárokban kis tányéron kapjuk meg a kézzel írt számlát.

A borravalót nemhogy nem várják el, de sokszor vissza is utasítják. Ez ügyben csak annyit tehetünk, ha a számla összegét felkerekítjük, bár ezt is csak nagyon ritkán fogadják el.

Gyors- és készételek

A nyugati üzletláncok ugyan jelen vannak, de Japán is kifejlesztette saját gyorséttermét, a Mosburgert, ahol a hamburgeren kívül már finom ételek is kaphatók.

Pékségek

Meglepő módon a japánok számára a kenyér a mai napig sem alapvető élelmiszer, hanem inkább csak nass. A nagyvárosokban mindenféle kenyér kapható, vidéken viszont az egyszerű, étkezési kenyérként elhíresült fehérkenyér terjedt el. Ennek ellenére a cukrászsüteményeik finomak és frissen készültek.

Vegetáriánus ételek

A japán konyha inkább zöldségekben, mint állati fehérjében gazdag. Rengeteg tofut (szójasajt, szójatúró) fogyasztanak, mégsem mondható teljesen vegetáriánusnak a japán menüsor, mert mindenhez adnak dasit, vagyis hallal készült főzőlevet.

Éttermek

Ízlésünktől és pénztárcánktól függően minden étteremfajtát megtalálhatjuk Japánban.

Rjótei és kaiszeki éttermek

A rjótei a gondozott kertek és a szerény, ugyanakkor elegáns termek szentélye. Ide főleg politikusok, üzletemberek járnak (ajánlás nélkül nem is nagyon lehet bejutni), hogy a japán konyha csúcsteljesítményével kápráztassa el vendégét. Olykor gésát is fogadhatnak.

Turisták számára elérhetőbbek a kaiszeki éttermek, ahol az előbbihez hasonló ételeket kaphatjuk, kevésbé extravagáns környezetben.

Kjó-rjórija

Ez egy kiotó típusú étterem, tehát könnyű és ízletes ételeket kínál, a jellegzetes kiotói alapanyagok használatával, ezek: fu, juba, búzaglutén, szójatej.

Sódzsin rjórija

Speciális vegetáriánus konyha, szintén Kiotóban alakult ki, a zen kolostorok konyháján. Eredetileg böjti étel, amit magánszobákban szolgálnak fel. Fehérjékben gazdag alapanyagokat használ a hús és a hal helyett, pl tofut.

Kappó, ippin-rjórija, korjorija és izakaja

A francia bisztrókhoz hasonlóan ide is főleg inni és enni járnak a vendégek, mint enni és inni.

• A kappó minőségben közel áll a kaiszeki éttermekhez, de annál jóval drágább;
• Az ippin-rjórija és az izakaja (majdnem szinonímák) a japán házikonyhát jelenti: nagy tálakon előre elkészített adagok vannak a pulton.
• A korjorija a „kis adagok étterme”.

Nomija és aka-csócsin

Ez egy taverna-jellegű étterem, ami az ajtajában lógó piros lampion után kapta a nevét.

A fentebb felsorolt éttermek kocsmai változata – tehát olcsón étkezhetünk.

Szusi éttermek

Lehetnek ezek pénzkímélő éttermek, ahol futószalagon kerül a vendég elé az étel, és természetesen étkezhetünk horribilis összegekért is. Egy biztos: minél kisebb, minél családiasabb a hely, annál drágább is lesz. Az ételt tálon vagy csiszolt falapon tálalják fel.

A szusi nem más, mint hideg, enyhén édes és ecetes szusi-rizs nyers halba vagy húsba tekerése. Ha rizs nélkül szolgálják fel a halszeleteket, akkor az a szasimi.

Tésztabárok

Japánban kétféle tésztát ismernek: a gyári (rámen) és a házi változatot. A gyári tésztát olcsó kínai éttermekben és éjszakai utcai standokon szolgálják fel.

Nyugati stílusú éttermek

Az európai ételeket kínáló vendéglők a legkevésbé fényűzőek, itt többek között krokettet és sült rákot árulnak. A japánok a mai napig nyugatinak tekintik őket, holott Japánon kívül aligha mondaná rájuk ezt akárki is. A rizst sem mélyebb edényben, hanem tányéron viszik ki, és villával eszik.

A legtöbb városban található még olasz vagy francia étterem is, ahol elsősorban bort szolgálnak fel és szűken mérik az ételadagokat.

A japánok által legkedveltebbek ezek közül azok az amerikai típusú éttermek, amelyeknek képekkel illusztrált étlapja van és kései a nyitva tartásuk.

Kisszaten és a kávéüzletek

A japánok évtizedek óta a kisszatenben, vagyis a teaszobában töltik el idejüket: forró vagy éppen jeges kávéjuk fölött (Japánban vagy nagyon erős a kávé vagy valósággal híg), közben újságokat lapozgatnak és dohányoznak. Sok helyen angol típusú szendvicset, desszerteket, fagylaltokat is lehet már kapni.

A hagyományos japán kisszatenek mellett megjelentek a nemzetközi kávéláncok is, ahol presszókávé és capuccino is kapható.

A „hostess bárok” fő szórakozása a kareoke, melyek csak ritkán fedik el, hogy tulajdonképpen harmad- vagy negyedosztályú szórakozóhelyek.

Étkezési szokások és illem

Japánban lényegesen mások az illemszabályok, mint nyugaton: eltérnek az ülőhelyek elrendezésében, a terítékben és a közös étkezések szabályaiban.

Sok japán étteremben vannak nyugati stílusú asztalok és székek, de a hagyományos a zasiki ülőhely. Ez tatami szőnyeggel borított alacsony fa ülőlap, alacsony asztallal. Az étkezők párnákon ülnek, miután levették cipőjüket.

A szoknyás nők szeiza vagy sellő módban ülnek (térdelnek), míg a férfiak többnyire keresztbe tett lábakkal.

A legtöbb étteremben osiborival kínálják meg az embert, ez egy nedves frottír- vagy papírtörülköző, amibe szigorúan csak a kezünket lehet megtörölni.

A japánok szívesen szürcsölnek, ha tésztát vagy rizsételt fogyasztanak, ez náluk azt jelenti, hogy finom az étel.

Evőpálcikájuk (hasi) kifinomultabb, mint a kínai. Kést, villát ritkán használnak, csak a nyugati éttermekben találkozhatunk velük. Tilos az evőpálcával mutogatni, gesztikulálni, mások tányérjára tenni vele az ételt!

Japán italok

Japán hagyományos itala a zöld tea és a szaké, mindkettő nagy múltra tekint vissza, és mindkettőt művészi szinten fogyasztják.

A teaszertartás a tea élvezetének legmagasabb fokú kifejeződése a buddhista tanok szerint;

A szaké (rizsbor) pedig a sintó valláshoz kötődik. Utóbbi rizsből, malátázott rizsből és vízből készül: ezeket együtt megerjesztik, pasztörizálják. Általában az 5 minőség elve alapján osztályozzák: édesség, savanyúság, pikánsság, keserűség és csípősség.