Írország

Az európai kontinenstől észak-nyugatra elhelyezkedő szigetet az Ír-tenger választja el Nagy-Britanniától. Alapterülete 84 430 km, amely két közigazgatási egységre osztható: a 3,9 milliós Ír Köztársaságra, valamint az Egyesült Királysághoz tartozó 1,7 millió lakosú Észak-Írországra.

A köztársaság fővárosa Dublin, ahol a népesség közel egyharmada él.
Két hivatalos nyelve van: az ír és az angol.

A kelta örökség

Az ír mesekultusz sok mitikus és babonás elemet tartalmaz. Legtöbbjük akár 2000 éves is lehet: a druidák adták szájról szájra. Ahogyan a gael nyelv, az ír legendák nagy része is az egész Európát meghódító kelta gyökerekben rejtezik. A legyőzhetetlen harcosok és mitikus hősök mellett természetfeletti lények, tündérek, koboldok tűnnek fel a mesékben. A koboldokat övező hiedelem szerint, aki elkap egyet a „kis emberek” közül, annak jutalma egy korsó arany; ám ha leveszi róla a szemét, azonnal eltűnik.

Gazdasági fejlődése

Az alacsony inflációnak és a csökkenő adóknak köszönhetően számtalan külföldi befektető érkezett a köztársaságba. Írország 1999 első napján csatlakozott a közös európai valutához
- s hála a szaporodó vegyipari és számítástechnikai cégeknek -, csökkent a munkanélküliség.
Jelentős bevételi forrás a turizmus is: csaknem 3 millió utazó kíváncsi a szigetországra évente.

Politika és vallás

A köztársaságban erős a katolikus befolyás, többnyire az egyház tartja fenn nemcsak az iskolákat, de több kórházat és szociális intézményt is. Bizonyos felmérések szerint a lakosság 90%-a jár misére. Vallásuk meghatározza a köztársaság politikáját is, valamint a váláshoz, fogamzásgátláshoz, abortuszhoz és a homoszexualitáshoz való viszonyukat.

Nyelv és kultúra

Az írek egészen a XVI. századig a gael nyelvet beszélték, az ősi nyelvet sajnos mostanra teljesen kiszorította az angol. Ma, a kétnyelvű Írországban alapkövetelmény az ír nyelv ismerete az egyetemi tanulmányokban és a közéletben való részvételben.

Az ír emberek nagyon szeretik a népdalokat, hőskölteményeket és népi legendákat.
Méltán büszkék íróikra: Jonathan Swiftre, Oscar Wild-ra, Samuel Beckettre, James Joyce-ra és Nobel-díjas költőóriásukra, William Butler Yeats-re.

Nem csak irodalmuk, hanem zenéjük is nemzeti szenvedélynek számít. A tradícionális ír zene alapjai megegyezik a skótokéval, mindkettőjük ősi hangszere a hárfa (később a skótduda), amit a hagyománnyal szemben nem altató-andalítónak szántak, hanem kimondottan a harctéri buzdításra. Szerencsére az írek nem vetik meg a rockzenét sem, s fesztiváljaikon a XX. századi zenének is hódolnak, mint a U2, a Cranberries, Enya és a Corrs.
A tánc is ugyanilyen fontos része az ír hagyományoknak. A legnépszerűbb dallamok több száz éves táncokból (reel, jig, hornpipe) származnak, amik kétségtelenül a vasárnapi táncmulatságoknak köszönhetik népszerűségüket.

Tájai és állatvilága

Írország csábító ereje mesébe illő tájaiban rejlik. Habár kiterjedt, természetes erdőben híján van, de kárpótolja az oda látogatót a mélyföld tavas, mocsaras és a nyugati part sziklás szigetekkel szabdalt vidéke, a buja, zöld legelők látványa. S ugyan az írek sosem találkozhatnak hazájukban vakonddal, menyéttel, de még varangyos békával sem — állatvilága mégsem mondható szegényesnek. Honol itt a jól ismert vetési varjún kívül búbosvöcsök, nyest, vidra és jó néhány veszélyeztetett faj is.

Története

9500 évvel ezelőtt érkeztek az első emberek Írország területére, minden bizonnyal az akkor még szárazföldi összeköttetésű Skóciából. A telepesek eleinte gyűjtögető-vadászó életmódot folytattak, majd ezt a Kr. e. IV. században felváltotta a pásztorkodás és a földművelés.

Kr. e. 2000 körül fő tevékenységi területük már a fémek megmunkálása, valamint fazekas technikák alkalmazása volt – e korszakot bronzkornak nevezik. A vaskor (Kr. e. III. század) a kelták közreműködésével érte el Írországot, mely kultúra átvette az uralkodó szerepet.